A legrosszabb az az, hogy érzem hogy őszinte. Hogy fájdalmat okozok neki. Hogy tényleg nem szeret. És én gyűlölöm magam, azaz már nem is gyűlölöm... csak szánakozok. Hogy nem lehet szeretni. Engem nem lehet szeretni. Kipakolhatom az összes belső szervem az asztalra, neki nem kellek és kész. Bár lenne tőle egy gyerekem. Legalább. Akkor lenne értelme az életben maradásnak. De csak önző vagyok. A gyereke se tudna engem szeretni. Csak tönkretenném az ő életét is. Jobb nekem halottan.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.